Mit jelent a nárcisztikus harag?

Kohut úgy gondolta, hogy a nárcisztikus embernek folyamatosan szüksége van a környezete visszajelzésére, ahhoz, hogy énjét egységesnek tudja megélni. Ennek háttere a gyerekkorára nyúlik vissza, méghozzá arra a tapasztalatra, hogy a gyermek az egészséges exhibicionizmusára nem kapta meg válaszul a szüleitől alanyi jogon elvárt csodálatot, vagy rosszabb esetben akár visszautasítást vagy megalázást is kapott helyette.

A nárcisztikus düh a gyerekkori megalázó élményekből fakad. Ilyen élmények közé tartozik a gyerek megalázása, szeretetmegvonással való büntetése, nevetségessé tétele. Ilyenkor a gyerek - és később a felnőtt is-, azzal szembesül, hogy nem kapja meg azt a bánásmódot, amelyet érzése szerint megérdemelne. Később felnőttkorban a hasonló negatív események pillanatok alatt megnyomják azt a bizonyos- korábbi negatív tapasztalatok által erősen előfeszített- gombot. Ilyenkor a gyerekkori megsemmisülés és üresség szétziláló érzése azonnal végigfut a személyen és a mardosó szégyen visszatámadáshoz vezet. Ezutóbbi a nárcisztikus düh.

A krónikus nárcisztikus düh tehát akkor jelenik meg, amikor egy nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő személy azt érzi, hogy önbecsülése, kompetenciája veszélybe kerül, gyengeségeivel szembesítik. Mivel a nárcisztikus egyén szelfje (énje) nagyon törékeny és a külvilág visszajelzéseiből táplálkozik, így a kritika rendkívül fenyegető és romboló hatású.

Gyakorlatban a fenyegető szétesés érzése két szélsőséges reakcióhoz szokott vezetni. Az egyik a mindent elsöprő dühkitörés, aminek célja a sértés visszafordítása támadásba, de ugyanilyen megsemmisítő, ha nem rossszabb, a kontinuum túlsó végén levő néma büntetés. Ezutóbbi a visszavonulás, a kapcsolat napokra történő felfüggesztése, a szeretet teljes megvonása, amíg a másik esedezve könyörög a nárcisztikus személy szeretetének visszanyeréséért.

A köztudattal ellentétben úgy tűnik, hogy nem reménytelen a nárcisztikus személyiség változása. Egy kutatásban 20 személy nárcizmusának a változását vizsgálták 3 éven keresztül és az derült ki, hogy 60%-uk jelentős javulást mutatott. Több esetben derült, hogy a párkapcsolat javító hatása vezetett a patológiás nárcizmus csökkenéséhez. Fontos ugyanakkor, hogy ha vállaljuk a nehézségeket és kitartunk nárcisztikus társunk mellett, kérjünk mi magunk is terápiás segítséget, ne csak társunkat támogassuk ebben. Bizonyos kommunikációs és viselkedési stratégiák elsajátítása ugyanis sokat segíthet a feszültségek elkerülésében, a kapcsolat minőségének javulásában

Frank-Bozóki Eszter

Kulcsszavak: nárcizmus, családterápia, visszatükrözés, töredezett szelf